sabato, febbraio 24, 2007

I HEAR IN MY MIND ALL OF THESE VOICES
AND IT BREAKS MY HEART
IT BREAKS MY HEART...
ESSES VERSOS ESTÃO ENTALADOS NAS GOELAS DO MEU CARRO, EMBALANDO MEU TRAJETO MELODIOSAMENTE.

martedì, febbraio 20, 2007

Love is wrapped around my heart

I spend my evenings alone talking to your picture, babe. Love is wrapped around my heart, like a boa constrictor, babe. My mother should have murdered me; what jury would convict her, babe? For love is wrapped around my heart, like boa constrictor, babe.
AH, ENCANTADOR, A DESPEITO DE SIMPLES...
O AMOR QUE EMBRULHA O CORAÇÃO TERMINA POR ESMAGÁ-LO...
VOU-ME EU COM PESSOA NOVAMENTE, QUE OCORRERAM-ME UNS VERSOS DELE, NESSE SENTIDO:
Mas pobre também do que, sendo rico e nobre,
Perdeu o lugar do amor por não ter casaco bom dentro do desejo...
O DESEJO, ORGANIZEMO-NOS, É UM GUARDA-ROUPAS ONDE SE ACAÇAPAM OS CASACOS QUE ENVOLVEM O CORAÇÃO. E O CASACO DO AMOR, ESSE PODE SER UM PALETÓ APERTADO, JÁ PUÍDO, DESTROÇANDO A 'CASA-CORAÇÃO' DO CHICO BUARQUE...

C'est pour cela que je NON te laisse PAS partir...

I don't want to get over you.
I guess I could take
a sleeping pill and sleep at will and not have to
go through what I go through...
ISSO CASA DIREITINHO, ANTAGÔNICO QUE PAREÇA, COM O 'I WISH I KNEW HOW TO QUIT YOU'. FICAM OS DOIS INCRUSTADOS NA PARTE MACIA DO MEU CORAÇÃO, CADA UM NUMA METADE, QUE É PARA NÃO COLIDIREM.
ACHO AFLITIVO ISSO, O DESEJO DE RENUNCIAR A OUTREM. AFLITIVO. PORQUE NÃO PARECE POSSÍVEL, NA MINHA MIOPIA AFETIVA, QUE UMA ALMA SE SINTA TÃO IMPOTENTE, EM RELAÇÃO A OUTRA, SE NÃO A AMA. TRADUZO O ÓBVIO, DE UMA FRASE TÃO CURTA: 'QUERIA SABER INTERROMPER O QUE DE BOM SINTO POR VOCÊ. QUERIA DEIXAR DE AMAR'. NÃO DÓI, ISSO? PEDIR DE RECOMPENSA - OU JUSTIÇA - A ANALGESIA?
NO OUTRO HEMISFÉRIO, A RECUSA DA CONVALESCENÇA. I could leave this agony behind/which is just what I'd do if I wanted to/but I don't want to get over you/cause I don't want to get over LOVE. IMAGINO QUE SEJA ÁRDUO PROPOR-SE A SUPERAR UMA PERDA POR UM ÚNICO MOTIVO - QUE É EXATAMENTE O QUE INSPIRA O 'BRILHO ETERNO DE UMA MENTE SEM LEMBRANÇA' -: NO QUE SUCUMBIMOS À DOR, CULTIVAMOS AS MEMÓRIAS, INCLUSIVE AS DOCES. SOBRETUDO AS DOCES. NEGAR UM PASSADO SIGNIFICA AMPUTAR DO CORAÇÃO AS FELICIDADES. SIGNIFICA EXCLUIR OS ACOMPANHAMENTOS DE TODAS AS SONATAS. LAPIDAR O MÚSCULO, FERINDO-LHE AS ARESTAS.
POIS EU NÃO DESEJO MAIS APRENDER A DESISTIR DE COISA ALGUMA, OU DE NINGUÉM. QUERO MEU AVESSO TODO MASSUDO, DOÍDO FEITO UM CORTE FUNDO. ...cause I don't want to get over LOVE!

AO REDOR DA GARGANTA...

Paix
Je suis pur J'ai peur que tu doives t'incliner devant moi Je ne serai pas capable de respirer correctement si on ne m'adore pas Tu pensais que j'allais mieux n'est-ce pas La voici de nouveau la paix les mains de la paix autour de ma gorge C'est pour cela que je te laisse partir c'est pour cela que je suis assis ici dans mes robes les yeux retournés vers l'intérieur de la tête
Mont Baldy, 1980
SE NÃO FOSSE COHEN, SERIA O QUÊ? ACHEI ESSA PROSOPOPÉIA LINDÍSSIMA, POR CAUSA DO PARADOXO. A PAZ E SUAS MÃOS AO REDOR DO PESCOÇO. A PAZ VIOLENTA. EU CONHECIA O AMOR IMPOSITIVO; O AMOR QUE FERE, DE GRANDE; O AMOR QUE PESA, QUE ATA. MAS NÃO A PAZ VIOLENTA. E COMO É COHEN, JÁ ME ARREBATOU. ELE ME COMPELE À PREVARICAÇÃO, DE CORAÇÃO INCHADO, BATENDO ÀS PRESSAS, DOÍDO.

mercoledì, febbraio 14, 2007

O dominó que vesti era errado.
Conheceram-me logo por quem não era e não desmenti, e perdi-me. Quando quis tirar a máscara,
Estava pegada à cara.
ÁLVARO DE CAMPOS, QUE ME ESCORRE PELAS PAREDES, LITERALMENTE, COM UMA SAUDADE DE QUANDO EU PODIA GRAFITÁ-LO NOS MEUS PAPEIZINHOS AMARELOS, A DEZ MINUTOS DE DORMIR, COM UMA FÚRIA QUE EU JÁ NÃO MAIS TENHO... MEU DOMINÓ ESTÁ ERRADO, TAMBÉM. NÃO O ESCOLHI, NÃO TIVE PACIÊNCIA OU ESPERANÇA PARA ME OCUPAR DISSO. E HOJE, QUE JÁ SE PASSARAM OS ANOS, JÁ NÃO ADIANTA MAIS DESMENTIR. CANSEI DE TER A VIDA PARALELA A TUDO QUANTO LEIO. CANSEI DE ME IDENTIFICAR COM AS DESMESURAS DE QUEM JÁ NEM MAIS VIVE. DORAVANTE, QUEDO-ME APENAS COM O QUE HÁ DE BELO, OU OBSERVO TODO O RESTO SEM SOLIDARIEDADE, MAS DE UM PONTO SEGURO DE ONDE EU ARREMESSE MEUS BEIJOS COMPADECIDOS.

mercoledì, febbraio 07, 2007

Art. 911. Considera-se legítimo possuidor o portador do título à ordem com série regular e ininterrupta de endossos, ainda que o último seja em branco. Parágrafo único. Aquele que paga o título está obrigado a verificar a regularidade da série de endossos, mas não a autenticidade das assinaturas. Endosso no Direito brasileiro, é um ato unilateral, solidário e autônomo, pelo qual se transfereM os direitos emergentes de um título, garantindo-o. O endosso, além de transferir o título, é uma garantia. TUDO DE UMA ASPEREZA INEFÁVEL.... NUMA PALAVRA TÃO BONITA. NUNCA FUI MUITO AFEITA AO DIREITO COMERCIAL, EMBORA DMIRE UM BOM ENDOSSO, PORQUE DETENTOR DE QUALIDADES TÃO DESEJÁVEIS NUM SER HUMANO... E ISSO ME REMETE A EMBOÇO - QUE ERA COM O QUE EU DEVERIA ESTAR TRABALHANDO NESTE PRECISO MOMENTO. O EMBOÇO É O QUE, NAS PALAVRAS DO MACHADO DE ASSIS, 'SERVE DE LINHA PARA MUITA AGULHA ORDINÁRIA'. PREFIRO DIZER "Também eu tenho servido de EMBOÇO a muitO REBOCO ordináriO!" POIS TENHO SAUDADE, SIM, DE SALTITAR PELA OBRA. DO CHEIRO DA ARGAMASSA. DE ACHAR QUE TUDO PARECERIA MENOS CLAUSTROFÓBICO, CAIADAS AS PAREDES...

domenica, febbraio 04, 2007

IT'S SO COLD IN ALASKA...

Mais tarde lembrar-se-ia não recordar nenhuma cor naquele instante de separação, apesar da lâmpada rosa que sabia estar acesa. Lembrar-se-ia haver-se dito que a ausência de cores é completa em todos os instantes de separação. (...) Fechou os olhos, tentando adiantar-se à agonia do momento, mas o fato de sabê-la ali ao lado, e dele separada por imperativos categóricos de suas vidas, não lhe dava forças para desprender-se dela. EIS AÍ DOIS OUTROS EXCERTOS DO ANTIGO TEXTO DO VINICIUS. CENTRO FOGO NA 'ASÊNCIA COMPLETA DE CORES', E NOS IMPERATIVOS CATEGÓRICOS KANTIANOS. NOS TRAUMAS, O QUE DE FATO REMANESCE? SE NÃO CORES - NO MEU CASO, PELO MENOS, QUE NÃO SOU CRIATURA VISUAL, MAS AUDITIVA -, UMA PALAVRA. SIM, UMA ÚNICA. ONOMATOPÉIA QUE SEJA, MAS O QUE FICA ANCORADO NA MINHA MEMÓRIA É SEMPRE UMA PARTE - COSTUMEIRAMENTE, A MAIS FEIA, A MAIS ÁSPERA - DO QUE SE DISSE. QUANTO AOS IMPERATIVOS CATEGÓRICOS, SUSPIRO LONGAMENTE, ATADA AO QUE SE ME MARCARAM, SE NÃO A FOGO, PELO MENOS A FERRO, NAS COSTAS. OS IMPERATIVOS CATEGÓRICOS SÃO O QUE NÃO SE PODE ALTERAR. ...O QUE TORNA ESSE PARÁGRAFO GRAVÍSSIMO. PORQUE SE UM IMPERATIVO CATEGÓRICO É O QUE APARTA VOCÊ DE QUALQUER OUTRA ALMA, MENEEMOS A CABEÇA EM DESCONSOLO. FECUNDEMOS TUDO NÃO COM LÁGRIMAS, MAS COM RANÇO. E BUSQUEMOS UMA FRESTA EM QUALQUER JANELA, UM SOPRO. ANTES QUE A VIDA CESSE DE FLORIR.
I WISH I KNEW HOW TO QUIT YOU. LI ESSA FRASE E BUSQUEI, EM SEGUIDA, ALGUÉM QUE ME RETIRASSE O ESPINHO COM UMA AGULHA. AQUI DE DENTRO. PORQUE NÃO HÁ COMO LER ISSO E NÃO SENTIR UM ARDORZINHO NO CANTO ESQUERDO. ESTOU HÁ MESES ATENTA A TODOS OS VÍDEOS LANÇADOS, ÁVIDA DE ALGUM QUE SE FAÇA MEMORÁVEL, QUE ME RESGATE DESTA MEDIOCRIDADE COM QUE ME CASTIGA A VIDEOLOCADORA. POIS EU QUERIA, HOJE, DE PRESENTE, UM FILME QUE ILUSTRASSE ESSA FRASEZINHA DORIDA.

venerdì, febbraio 02, 2007

Sabia, também, que o primeiro passo que desse colocaria em movimento sua máquina de viver e ele teria, mesmo como um autômato, de sair, andar, fazer coisas, distanciar-se dela cada vez mais, cada vez mais.
QUANDO NÃO SOU COHEN, SOU VINICIUS. NUM DILÚVIO HORMONAL, NUMA LUTA ENTRISTECIDA POR DIAS LONGOS, QUASE TODOS IGUAIS...

giovedì, febbraio 01, 2007

CRIPTOGRAFANDO SENHAS. POR FAVOR, AGUARDE-ME.

For Camus, the beauty that people encounter in life makes it worth living. People may create meaning in their own lives, which may not be the > meaning of life acceptance without resignation and asked if man can "live without appeal", defining a "conscious revolt" against the avoidance of absurdity of the world. In a world devoid of higher meaning or judicial afterlife, man becomes absolutely free. It is through this freedom that man can act either as a mystic (through appeal to some supernatural force) or an absurd hero (through a revolt against such hope). Henceforth, the absurd hero's refusal to hope becomes his singular ability to live in the present with passion. MINHA MÃE FOI SE QUEIXAR DE CAMUS PARA MIM, HÁ COISA DE DIAS. PARA MIM. DE CAMUS. COMO É QUE NÃO SURGE, MEU DEUS, INTERESSE POR ESSE TIPO DE PENSAMENTO, POR ESSE DESTINO QUE SE DÁ À ESPERANÇA? NÃO SEI O QUE MAIS ME ATRAI, NO ABSURDO, SE É A INQUIETUDE - QUE É O QUE MOVE A GENTE, QUANDO A PERSPECTIVA FALHA - OU A PAIXÃO. PELO QUE HÁ, JÁ. PELO PALPÁVEL, PELO VISÍVEL, PELO AUDÍVEL. PELO FRACO, PELO FALHO. NÃO EXISTE NADA MAIS SOBERBO DO QUE SE AMAR AS TRINCAS DA XÍCARA: "A chávena que era por onde o pequenito que morreu bebia sempre, E tem uma falha na asa (e tudo isto cabe num coração de mãe e enche-o)", PISSITA-ME O PESSOA, SEMPRE EXATO. PORQUE FAZER PROJEÇÕES, E SE CONFORTAR NELAS, E POSTERGAR AS REAÇÕES TODAS, CONDICIONANDO-AS A ALGO QUE NÃO DEPENDA UNICAMENTE DA GENTE, ISSO É UMA COVARDIA QUE DEVERIA SER AVILTADA EM VERSO E PROSA. NAS TRIBUNAS. ...DA MESMA FORMA COMO O QUE DE BELO SE NUTRE PELO QUE NÃO É BELO TINHA DE SER PROCLAMADO, COMO O JURAMENTO À BANDEIRA (?), DESDE TENRA IDADE, PARA QUE SE CRISTALIZASSE NO CORAÇÃO ATÉ O PRECIOSO DIA EM QUE SUBISSE À ÚVULA, E ESCORRESSE PELOS BRAÇOS, EM LONGOS E SENTIDOS ENLACES, E ENTÃO SE GRAFITASSEM TODOS OS MUROS:
...amar o inóspito, o cru, um vaso sem flor, um chão de ferro, e o peito inerte, e a rua vista em sonho, e uma ave de rapina. (...) amor sem conta, distribuido pelas coisas pérfidas ou nulas, doação ilimitada a uma completa ingratidão, e na concha vazia do amor a procura medrosa, paciente, de mais e mais amor.