martedì, febbraio 20, 2007

AO REDOR DA GARGANTA...

Paix
Je suis pur J'ai peur que tu doives t'incliner devant moi Je ne serai pas capable de respirer correctement si on ne m'adore pas Tu pensais que j'allais mieux n'est-ce pas La voici de nouveau la paix les mains de la paix autour de ma gorge C'est pour cela que je te laisse partir c'est pour cela que je suis assis ici dans mes robes les yeux retournés vers l'intérieur de la tête
Mont Baldy, 1980
SE NÃO FOSSE COHEN, SERIA O QUÊ? ACHEI ESSA PROSOPOPÉIA LINDÍSSIMA, POR CAUSA DO PARADOXO. A PAZ E SUAS MÃOS AO REDOR DO PESCOÇO. A PAZ VIOLENTA. EU CONHECIA O AMOR IMPOSITIVO; O AMOR QUE FERE, DE GRANDE; O AMOR QUE PESA, QUE ATA. MAS NÃO A PAZ VIOLENTA. E COMO É COHEN, JÁ ME ARREBATOU. ELE ME COMPELE À PREVARICAÇÃO, DE CORAÇÃO INCHADO, BATENDO ÀS PRESSAS, DOÍDO.

Nessun commento:

Posta un commento

CI SIAMO QUATTRO. E LEGGIAMO ASSOLUTAMENTE TUTTO. DOPO TRE O QUATTRO MESI. E CINQUE O SEI BICCHIERI. DI VELENO.